“Inkább a növény, mint az ember.” /H.B/
Szamosi Zsófiaként lettem anyakönyvezve. 1991. április 7-én, Veszprémben láttam meg a Napot. Ebből sokminden kiderül: kos-Nap, bak-Hold, Szűz-aszcendens. Ezenkívűl fém vagyok és kecske.
Az első dolog amit mindenképpen le szeretnék szögezni, az a következő: A szeretet a legfontosabb. Talán mindenki érzi, hogy ez egy közhely. De azt hiszem senki nem tudna még egy olyan közhelyet mondani, aminek tényleg van mondanivalója. Sőt aminek nemcsak értelme van, de tartalma, jelentése, és érzelme! Nem ismerek ennél igazabb mondatot. (Ami természetesen nem azt jelenti, hogy nem is létezik, hisz tudásom oly csekély…)
Ha veszed a fáradtságot és elmerengsz e csodás mondat értelmén, rájössz, hogy valószínűleg igazam van, és tényleg ez lehet a világ mozgatórugója. Ez az egy szösz mondat. Ez a közhely. Ennyi a világ és nem több. 
(Ez persze hazugság, mert sajnos a világon elég nagy számban vesz részt a human being nevű tény.)
Nem vagyok a dolgok ellen. Ha megkérdeznéd, hogy felszólalnék e az állatkísérletek ellen, sajnos a válaszom a ‘nem’ lenne. És hozzátenném, hogy majd akkor szólj, ha az állatok mellett kellene felszólalnom. Kérdésedre igennel felelnék. Sosem állnék ki a háború ellen, viszont annál inkább állok a béke mellett! Remélem érzed a különbséget. Elég nagy a differencia, he?
Szenvedélyes, és érzékeny vagyok. Könnyen sírok boldog és szomorú pillanatokban egyaránt. Szenvedélyes, mert sajnos nem tudom érzelmek nélkül kezelni a szituációkat. Ezen nagyon sokat kell még munkálkodnom…
A következő sorok nem az én agyszüleményeim. (Sajnos!) Viszont úgy érzem mintha csak nekem, rólam, velem, írták volna őket.
Lássuk!
“Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabadna ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélnem, mint amilyen például csók, vagy mámor, vagy főtt sonka. (…) ” /Hamvas Béla/
“Hen panta einai-Minden egy.” /Hérakleitosz/
“Minden dolog ugyanannak az Egynek más és más megjelenése. A c-hang éppen olyan maszk mint a dohányfüst, az ének éppen olyan maszk mint az ólom, a vér, a csütörtök vagy a sárga.
Olyan skála ez amelyen bármelyik hangot szólaltatom meg, az egész hangrendszer megzendül.” /Hamvas Béla/
“Csak így szabad beszélni: cinikusan és ártatlanul. Elvetemülten és rafinériával, csaknem gonoszul okosan, ugyanakkor tiszta szívvel, derülten és egyszerűen mint az énekesmadár.” /Nietzsche/
“Mind a kettőben megvan a nagyság, de az egyiket olimpiai, a másikat kínai, tao nagyságnak nevezném. (…) Végülis mi akadályozhat meg abban, hogy görög is legyek,meg kínai is?” /Hamvas Béla/
This Is Just To Say
I have eaten
the plums
that were in
the icebox
and which
you were probably
saving
for breakfast
Forgive me
they were delicious
so sweet
and so cold.
/William Carlos Williams-1934/
“Éppen ezért a fény harcosai. Mert hibáznak. Mert kérdeznek. Mert keresik az élet értelmét. És bizonyára meg is találják.” /Paulo Coelho/
“William Wordsworth magányos ember volt. Magányát sorsa nem indokolta. Nem érte különösebb csapás, nem ismerték félre, nem nyomták el, nem üldözték. Magányosnak született. (…) Szívét kollektív érzés nem érintette. Csak ha erdőben járt, hegyoldalon a sziklán ült, ha folyó partján sétált, ha csillagos égre bámult, oldódott fel- ha fákban, hegyekben, vizekben, felhőkben a sajátjával azonos magányt felismerte. A természet iránt érzett rajongás az egyedüli lehetőség volt számára, hogy valami közösségben részt vehessen, és élete más élettel érintkezhessen. Úgy élt ahogy egy fáról írta: “saját sötétségének kellős közepén egyedül állott” – saját magányának kellős közepén egyedül állott.
A magányt se közösség, se vallás, se szerelem nem tudta áttörni; úgy látszik, nem volt egészen emberi. Nem volt emberi lélek. Régibb volt, mint az emberi. (…)
Van lélek, amely mélyebb mint a szellem, mélyebb mint az élet, mélyebb mint a föld. A többihez viszonyítva ez az Első Lélek. Ez semmit sem ismer abból ami később keletlezett. (…) Túl intelligens. (…) Ez az Első. Az Ős Lény. Az Egy. Határtalanul mély, végtelenül egyszerű, néma, sötét, háboríthatatlanul nyugodt és feloldhatatlanul magányos. (…)Az Első Lélek számára a természet a legmagasabb világ amit még megért. De magából érti, s úgy képzeli, olyan mint ő. Mintha a természet nem lenne sok, hanem Egy. S mintha a természet nem lenne kint, hanem bent. S mintha a természet nem lenne tárgy, hanem lény. Nagy Lény. A Nagy Lény nem férfi, nem nő. Benne minden Egy. Férfi és Nő egyben, de nem úgy, hogy a kettő egybeolvadt, hanem úgy, hogy még nem vált el. Az Első Lélek ősnemű.
Wordsworth költészetének magánya, az első lélek magánya.” /Hamvas Béla/
